Csalódás

Számtalan csalódás ér bennünket nap mint nap. Vegyünk egy példát: azt gondoljuk nem kíváncsiak ránk az emberek, nem tartannak érdekesnek, közben azért nincs kapcsolódásunk másokkal, mert félünk, hogy sérülés, fájdalom fog érni és védelmi pozíciót veszek fel. Valójában esélyt se adunk másoknak, de meg vagyunk győződve ők nem nyitnak felénk. Életünk során bármi történik körülöttünk, az a mi szempontjaink, gondolataink alapján látjuk. Mérlegelünk, ítélkezzünk, és levonjuk a végeredményt. Belőlünk fakadnak a gondolatok és érzések, amit alkotunk a fejünkbe és szívünkbe. Amikor csalódunk az is belőlünk fakad. A mi gondolataink okozzák a csalódást, tehát amikor csalódunk, valójában önmagunkba csalódunk. Miért? Mert mi várjuk el, hogy önmagunk, illetve a másik ember a mi gondolatmenetünk szerint éljen, cselekedjen, ha eltérünk vagy eltérnek elveinktől csalódunk. Mi helyezzünk ki feltételeket, hogy ilyennek, olyannak kell lennem, illetve lennünk, mert csak akkor vagyunk elfogadhatok. Tehát egész életünkben akadályokat, csapdákat állítunk önmagunk számára, és csodálkozzunk, hogy elbukunk újra és újra. Mindaddig csalódni fogunk míg nem látjuk világosan ez nem vezet sehová, a félelmen és fájdalmon kívül. Tisztáznunk kell magunkban, hogy mindenkinek van joga saját életét élni. Amíg függőségben vagyunk más emberekkel önkéntes rabszolgaságot választjuk. Folyamatosan a másik kénye, kedve alapján igyekszünk élni, mert félünk, hogy negatívan ítél meg, nem fogad el és elveszítjük, inkább mást választ. Átadjuk életünk felett az irányítást, vagy épp az ellenkezője mi várjuk el, hogy szolgálja az életünket, boldogságunkat. Az életben mindig lesz jó és rossz dolgok, ahogy a  nyuszikát is megeszi a róka, de törekedni kell, hogy a szűk kis környezetünkbe megteremtsük a lelki békénket, hiszen a változás belőlünk fakadhat, és önmagunkért való felfelőségvállalás megteremtheti számunkra a csodát. Amíg nem tisztázzuk elveinket, hitrendszereinket, hogy az kellő mértékben támogatja-e az életünket, nincs esélyünk. A másik lényeges momentum, hogy jó, ha álmodozzunk, vannak vágyaink, de ha nem tudjuk kivitelezni, attól még élhetnénk békében önmagunkkal. Amíg feltételek alapján élünk, kihelyezzük a boldogságot, mert csak egy rövid ideig engedjük életünkbe az örömöt, amint elértük, máris a következő célra fókuszálunk.  A hiányérzetek pedig újabb csalódásokhoz vezetnek. Meg kell tanulnunk a jelen körülményt elfogadni, és örülni, amit a jelen nyújt számunkra. Ajándékozzunk meg önmagunkat és másokat az élet legnagyobb ajándékával a szeretettel, tisztelettel, és elfogadással.