© Copyright 2018 - Minden jog fenntartva
További hasznos weboldalak:
Ha a kóros félelem állandósul, a beteg képtelenné válik a normális életvezetésre. A szorongás a beteg munkaképességének és - önkorlátozó - magatartása miatt életminőségének súlyos csökkenésével jár. A külső körülményekhez, azok megváltozásához nehezen tud alkalmazkodni. A szorongásos zavarok az emberiség leggyakoribb betegségei. Élete folyamán a népesség legalább 25%-a fog megélni valamilyen szorongásos betegséget. A szorongásos kórképek nőknél 2-4-szer gyakoribbak.
A szorongás és a félelem önmagában nem jelent kóros állapotot, sőt, az evolúció során jelentős szerephez jutott a fajok túlélésében. Az élettani és a kóros szorongás közötti átmenet nem éles, és a diagnózis felállításában az egyik leglényegesebb szempont a "szenvedő" beteg. A szorongásos zavarok eredete még nem tisztázott. Feltehető, hogy öröklött tényezők mindenképp szerepet játszanak kialakulásában.
A szorongásos zavarokat eredetük szerint két nagy csoportba sorolják. Az elsődleges idegrendszeri fejlődés esetén a szorongásos zavar kezdetei már a gyermekkorban megtalálhatók. Jelzi ezen tünetek meglétét: a magatartászavart, amely megnyilvánulhat teljesítmény-, fejlődés- valamint beilleszkedési zavarokban, illetve a kóros szokásokat, mint a körömrágás vagy a hajtépés. A másodlagos idegrendszeri fejlődés akkor lép fel, ha a személy harmonikus fejlődését valamely trauma a betegség kialakulásának irányába fordítja.
A bőrön és a nyálkahártyákon látható jelek ezek közé a tünetek közé tartoznak. Jellemző az arc elpirulása, amelyet ha a beteg maga is észlel, fokozódhat a szorongása. Gyakori a nyak és a mellkas bőrének pírja, amely a melegség érzésével járhat. Ezzel szemben a szorongó beteg végtagjai hűvösek, amely már kézfogásnál is szembetűnő lehet. Előfordul az arc, a nyak és a fej bőrének viszketése. A nyálkahártyák nedvtermelésében bekövetkezett változás hatására a nyál mennyisége csökken, a szorongó beteg szája jellemzően száraz, ennek következtében beszéde tompább, színtelenebb. A szájszárazság beszéd közben mellékzörejek képződéséhez vezet: egyrészt egyes mássalhangzókhoz cuppanó hangok társulnak, másrészt a beteg száraz krákogással, torokköszörüléssel próbál magán segíteni.
Az izzadás szintén jellemző a betegekre, mert a szorongás általában növeli a bőr verejtékmirigyeinek aktivitását. Az esetek nagy részében ehhez testszag és kellemetlen szájszag társul.
A szem is árulkodó lehet. A szorongó beteg pupillája általában tágabb, szaporábban pislog, és a szeme gyakran könnyes. Jellegzetes, hogy kevéssé tartják a szemkontaktust, illetve előfordul, hogy "elkapják a tekintetüket".
A szorongásnak a légzésre kifejtett hatása szintén többrétű. Egyrészt jellemző a légvételek számának növekedése, a légzés szaporasága, amely pánikrohamok esetén végtagi görcshöz vagy ájuláshoz is vezethet, másrészt gyakori a mély sóhajtás, amelynek szorongáscsökkentő hatása van. A szorongás a szívet is érinti, előfordul a pulzusszám növekedése és csökkenése is.
A szorongó ember gátolt benyomást kelt. Mozdulatai lassúak, kimértek, óvatosak. Beszédére is a sztereotipizálás, az általánosítás jellemző. A viselkedés megnyilvánulásának egy része a szorongás enyhítését szolgálja. Ellentétben az előbb leírt gátolt tünetekkel, ezeket inkább a túlmozgás jellemzi: a beteg járkál, ülő helyzetben a lábát rázza, dobol, gyakran változtatja testtartását. A dohányzás rituáléja szintén ebbe a szorongáscsökkentő csoportba tartozik.
A szorongás érzelmi megnyilvánulásait alapvetően két csoportba lehet sorolni.
A mínusztünetek a beteg szorongásának súlyosságáról adnak tájékoztatást: az érzelmi paletta színei elhalványulnak, elszürkülnek, mimikája visszafogott, hangja halk.
A plusztünetek pedig épp a szorongást hivatottak ellensúlyozni: az érzelmek a gátláson keresztül a "felszínre törnek", és egy mosoly vagy egy nevetés csökkenti a beteg szorongását. Előfordul azonban, hogy a gesztus, a mimika erőltetettnek, inadekvátnak tűnik: a mosoly inkább vigyor jellegét ölti, a nevetés akkor is fennmarad, amikor a beszéd tartalma már nem indokolja azt. A kommunikáció szintén szorongáscsökkentő hatású, ezért egyes esetekben megfigyelhető a túlzott közlési vágy, a fokozott beszédkésztetés. A beszédre jellemző plusztünet, amikor a beteg túláradóan írja le az őt ért eseményeket: a napja csodálatos, az ebédje fenséges, a kezelése mennyei.
A szorongás sok esetben vezet alkohol-, kábítószer-függőséghez, elmagányosodáshoz, az emberi kapcsolatok elvesztéséhez, melyek csak fokozzák a beteg szorongását, élete kilátástalanságának érzését. Következménye lehet a depresszió. Arról sem szabad megfeledkeznünk, akár testi szövődményei is lehetnek szorongásnak. A szív és érrendszeri halálozás az ilyen betegek körében kilencszer gyakoribb, mint a lelkileg egészségesek között.
SZORONGÁS KEZELÉS
Segítséget nyújthat, ezért szükséges lehet a betegek ön-megfigyelése, a családtagoktól kapott kiegészítő információk felhasználása. A szorongás kezelés eszköze különböző stresszoldó módszerek alkalmazása, a rosszul rögzült magatartási minták újratanulására. Hiszen a cél az eredeti, kiváltó ok feltárása, tudatosítása, és pozitív életszemlélet elsajátítása, ami cselekedeteiben is megnyilvánul.
A szorongás kezelés nem várhat! A túlzott aggodalom, a folytonos szorongás, a stressz mind olyan állapotok, amelyeknek komoly következményei lehetnek, lelki és fizikai szinten egyaránt. A szorongás kezelés szerencsére ma már sikeresen megvalósítható, hála a kiváló szakemberek segítségének. A szorongás kezelése történhet gyógyszeres úton vagy terápia alkalmazásával.
A szorongás kezelés elkezdését fontos minél előbbre betervezni, ugyanis a betegséget pánikrohamok, különböző fóbiák kísérhetik, valamint egyéb szövődmények is kialakulhatnak. A tünetek felismerésekor, amennyiben a szorongás kezelés elkezdését elsődleges „feladatnak” tekintjük, nagyon sok szövődményt, problémát megelőzhetünk. Ugyanis a háttérben „lappangó” beteges félelem, szorongás, a megfelelő szakemberek és technikák segítségével kezelhető, gyógyítható.
© Copyright 2018 - Minden jog fenntartva
További hasznos weboldalak: