Bizonyára te is számos alkalommal elhatároztál változásokat az életedben, talán végre nemet vagy igent mondanál, ami idáig nem valósult meg. Az ember egy önálló rendszer, ami biztonságra, vagyis állandóságra, kiszámíthatóságra törekszik. Bármilyen pocsék is jelenleg az életed, mégis kiszámítható, ismered a kereteit, ami még mindig biztonságosabb.

A változás a komfort zónából való kilépés, ami frusztráló. A legtöbben azt mondják, félelem van bennük. Félnek a kudarctól, ezért nem tesznek semmit, és inkább bele nem gondolva kudarcként élik le életüket. Másoknál a lustaság dominál, szeretnék valamit, de annyira nem, hogy tegyenek is érte. A legfőbb gond az önszeretet és tisztelet hiánya, tudat alatt azt gondoljuk nem vagyunk rá képesek, nem érdemeljük meg a vágyott állapotot. Az előző akadállyal szorosan összefügg a türelem hiánya. A mostani felpörgött életünkben, megszoktuk, hogy azonnali gyors megoldásokat vegyünk magunknak, lehetőleg minél előbb, könnyebben, egyszerűbben. Nincs türelmünk a kitartó munkához, nincs türelmünk a mélyére ásni a dolgoknak, oldd meg ezt, akarom, most, azonnal. Gyakran meglepődőm, amikor két hét önvizsgálat után valaki elbizonytalanodik, hogy van-e értelme ezeknek a belső munkáknak, hiszen pár hét alatt igazán rendbe lehetne tenni mindazt, amit akár 45 év alatt összekuszált.

A cselekvés helyett, inkább csak várunk valamire, hogy megtörténjen a csoda.  Amikor elindulhatnánk vagy folytathatnánk az önismeret ösvényét, mert tudjuk, a jelenlegi életünk már nem hoz boldogságot és kiteljesedést, vagy esetleg megbékélnénk életünkkel és önmagunkat tisztelve élhetnénk. A jelen helyzet elfogadása is változás, mert mindent az határoz meg, hogy mi hogyan éljük meg.

Ha ez nem látjuk, vagy letagadjuk, és lépnénk, változtatnánk, de mégsem tesszük, azzal gátoljuk saját átalakulásunkat, és a bennünk létrejövő harmóniát. Elhessegetjük álmainkat, bebeszéljük magunknak, hogy vágyaink elérhetetlenek. Mindaddig, míg el nem szánjuk magunkat, vagy ki nem kényszerítik belőlünk.

Ugyan annyi esélyünk van, hogy minden jól alakuljon, mint hogy nem, de legalább elmondhatjuk megtettem önmagamért, amit tudtam, ez is eredményezheti a lelki békét.

Nagyobb esélyünk lesz ezáltal tisztán látni magunkat, döntéseinket és esetleg azok hátterét is, közben óhatatlanul bekövetkeznek a változások. Persze ilyenkor illúziókat is vesztünk, néha lázadozni kezdünk, vagy magunkba roskadunk, mert nem látjuk, vagy nem akarjuk látni, hogy hova tovább. Önmagunk megismerésének folyamatában a mérlegnyelve mégis a nyereségen áll.